Megnyílni a férfinak – DUCILAND

Blog

Megnyílni a férfinak

A teljes megnyílás egyfajta sebezhetőséggel jár, és megnyílni nem csak a férfinak lehet, hanem az egész életnek. Mégis a cikkemben a férfit választottam, hisz egyfelől szerettem volna konkrétabban írni erről, másfelől a téma nagyon izgalmas.

 

 

Szerintem hatalmas nagy bátorság kell hozzá, hogy mi nők teljesen megnyíljunk egy férfinak. A rengeteg csalódás, amit a múltunkban éltünk át, sokszor különít el és zár be egy börtönbe bennünket. Elhatárolódunk és elutasítjuk a férfit, legyen az egy kezdődő kapcsolat, vagy a párunk. Persze lehet porcukor finomsággal megjátszani magunkat, mikor úgy teszünk – maszkkal a fejünkön -, hogy mi aztán odaadtuk a lelkünket a férfinak.

 

Tegyél vele, amit csak akarsz felkiáltással elvárjuk, hogy szeressenek, becsüljenek, és tiszteljenek.

 

Mikor ezt nem kapjuk meg az elvárásaink szerint, akkor betesszük a szekrényünk egyik polcára az újabb csalódást és – minden férfi egy köcsög sóhajtással kiesszük a hűtőt és panaszkodunk a barátnőknek. Aztán vagyunk elég sokan, akik már nem finomkodnak hisz a sérelmek égetik a bensőnket és ez a belső harag az elkeseredés mérgével vegyítve tűzokádó sárkánnyá változtat bennünket. Ez a mérgező tűz feléget minden kapcsolatot körülöttünk és csak a hamu mellett tudunk siránkozni, hogy nincs párunk. Persze sok válfaja van az elkülönülésnek és az elhatárolódásnak, de szerintem ebből a két, kicsit szélsőséges példából értitek mire is szeretnék kilyukadni.

 

Azt gondolom a megnyílás és az ezzel járó sebezhetőség nem ez. Egyáltalán nem kell odaadni a lelkünket a férfinak szerintem nem is várja el, és jó helyen van az nálunk. A megnyílás nem azt jelenti, hogy mindent elmondunk neki és folyamatosan beszámolunk a múltunk minden apró részlete után, a jelenünkről majd a kivetített jövőképünkről. Ezek csak felesleges dolgok, hadnemondjam olyan terelő hadműveletek. Ezeket a játszmákat azért csináljuk, mert igazán megnyílni a férfinak és a sebezhetőséget megengedni félelmetes, hisz folyamatosan félünk, hogy majd bántani fognak. A sebezhetőség szó már magában foglalja, hogy megsebezhetnek. Az ettől való rettegés viszont hatalmas nagy falakat tud növeszteni, amik mögött leélni az életet nem nagy buli. Amúgy így születik meg a hájvár is.

 

 

Tudtátok, hogy akkor tudjuk totálisan megélni Önmagunkat, ha nyitottak és sebezhetősek vagyunk? Tudtátok, hogy a falak nem csak a „rosszat” de a számunkra kellemes és örömteli dolgokat is kizárja? Tudtátok, hogy a megnyílásunk és a sebezhetőségünk, meginvitálja a férfit is, hogy megélje velünk ugyan ezt? Lehet nem azonnal, és lehet nem úgy, ahogy MI azt kiagyaljuk, de a megnyitja nekünk a férfi lényét.

Tudtátok, hogy megnyílás és sebezhetőség nélkül kizárjuk az életet, vele együtt a férfit is?

 

 

Mi is a megoldás, ha megszeretnénk ezt a fajta kapcsolódást élni a férfival?

Persze mindegyikünknél más. Nem szeretem a recepteket, amik megmondják, hogy ha ezt és ezt csinálod, akkor ide lyukadsz ki. Ez így szerintem nem igaz. Annyira különbözőek vagyunk, hogy egy bugyiba nem férünk be mindannyian. De azért pár tippet adhatok, annak, akit megfogott a mondanivalóm és kiszeretné próbálni, hogy tud megnyílni a férfinak.

 

 

Először is legyünk tisztába azzal, hogy a férfi sokkal jobban retteg attól, hogy megnyíljon és sebezhető legyen, úgy hogy ha tudatosak vagyunk erre, akkor ne az elvárással menjünk, hanem az invitálással. Mutassuk meg neki, hogy kell csinálni és utána engedjük el.

 

Mikor összeköltöztünk a mostani férjemmel, minden nap kis kivágott szív alakú szalvétákat tettem a szendvicse mellé, és odaírtam mennyire szeretem. Ez tartott egy hónapig, és semmi. Nem szólt semmit, nem mondta, hogy milyen aranyos vagyok, mennyire örül, ő is szeret stb. Az elején dühös voltam, és azonnal felhúztam a falaimat. Mi a bajod? – Semmi! – játszmát játszottam vele egy darabig. Aztán jött az elszomorodás trauma- drámája. Biztos már nem szeret stb. Nagyon nevetséges voltam. Aztán elengedtem az egészet. Egyszer csak felkelek és SZERETLEK cetlikkel volt tele az egész lakás. A polcokban, a fiókokban még a WC-ben is. Kinyílt és sebezhető lett és akkor, amikor eljött a férfi ideje. Sem előbb sem később.

 

 

A kinyílást és a sebezhetőséget magunkon kell elkezdeni. Minden belőlünk indul el. Ha őszinték vagyunk magunkkal és nem hazudunk magunknak, akkor már nyert ügyünk van. Nem az a bátor, aki állandóan ellenséget látva mindenben és mindenkiben kivont kardal támad. Az inkább fél. A bátorság az, amikor a félelmünk ellenére beledőlünk az ismeretlenbe. Ahogy beledőlünk, megszűnik. Utána úgy is tudjuk, mit kell tenni.

 

A menyilást és a sebezhetőséget energiába képzeljük el. Engedjük be és fogadjuk be a férfit úgy, ahogy van. Próbáljuk kiüríteni az elménk. Ne legyenek nézőpontjaink, következtetésein, elvárásaink, definícióink sem magunkkal sem a férfival kapcsolatban. Figyeljük mi fog történni, és azt, ami történik ne kezdjük el magyarázni, csak fogadjuk be és kész.

 

Ne akarjuk megszerelni a férfit, mert nem romlott el, csak egyszerűen csak más, mint mi. Ne a férfiért tegyük, hanem önmagunkért, mert mi szeretnénk megélni a megnyílást és a befogadás örömét.

 

Minden reggelt azzal kezdjünk: Falakat le!

A megnyílás hatással lesz a szexuális életünkre, a testünkre, az orgazmusunkra. Az első szexuális élmény nagyon nagy hatással van a további kapcsolatra. Ha az jól sikerül, akkor könnyebb tovább menni együtt. Aki már párkapcsolatban van, és elkezdi a falak nélkül odaadni magát a férfinak, annak nagy valószínűség szerint megváltozik a szexuális élete. Lehet, hogy a férfi hatol a nőbe, de a nő az, aki elnyeli.

 

 

Ha kinyílunk és sebezhetőek leszünk, és ezzel a férfi visszaél, lehet, hogy fájni fog, de legalább tisztán látjuk, a párkapcsolatunkat. Akkor ez a férfi nem a mi párunk bármilyen fájó a felismerés. A bátorság pont ebben az őszinteségben mutatkozik meg. Szeressük magunkat annyira, hogy ne éljünk hazugságban senkivel.

 

Kincses Anna írása

Vélemény, hozzászólás?