Ismeritek a Baby Sisters dalát a Szeresd a testem Babyt? Az érettebb korosztály biztos, hisz jó kis szám volt a maga idejében. Érdekes, ahogy az élet eszembe juttatta ezt a dalt, mivel a nemrég lezajlott Duciland ÉlményNap egyik előadása emlékeztetett rá.
Az első felszólalást Berecz Zsu tartotta, és a mondandója óriási hatással volt rám. Arról beszélt, hogy fogyott le 60 kilót. Már az, hogy ennyi kilót lefogy valaki a maga nemében nagy szó, na de így, ahogy Ő tette az egyenesen fantasztikus. Nem kezdett el fogyókúrázni, nem kezdett el aktívan sportolni, nem csinált zsírleszívást és gyomorszűkítés.
Fotó: Másodi Szabolcs
Hogy mit kezdett el? Elkezdte megszeretni a testét.
Konkrétan lesimogatott magáról 60 kilót. Persze nem ment egyik pillanatról a másikra, hisz hat évébe telt, de kitartóan szerette és simogatta a testét.
Ezt az arca simogatásával illusztrálta nekünk. Az előadáson azt mondta, hogy nem volt ki szeretgesse csak Önmaga. Elege lett a többletből, amit magára pakolt és elhatározásra jutott. Nem várt tovább senkire, hanem szó szerint kezébe vette az ügyet. Elköteleződött a teste egészsége és szeretete mellett,
és ez elindította azt a folyamatot is, hogy már nem bántalmazta magát olyan kajákkal, amik még jobban felfújták volna. A mozgást nagy sétákkal oldotta meg.
Még annyit mondott, hogy a kenyeret pászkára cserélte le, de több szó nem esett sem a mozgásról sem az ételekről, annál több az önszeretettről.
Fotó: sb stúdió
Mi, akik ott voltunk lenyűgözve hallgattuk az élete egyik meghatározó élményét, amit őszinte sebezhetőséggel elénk tárt.
Az sem volt semmi, mikor megkérte a nézőket, hogy Ők is kezdjék el simogatni az arcukat. Először csak pár, aztán egyre több kar lendült és simizte a gazdija arcát. Motiváció volt a javából.
Sokan nem szeretik a testüket. Folyamatos önbántalmazási programban vannak, vagy behúznak olyan kapcsolódásokat, akik állandóan bántják és ítélik őket. Ez nem függ sem kilóktól sem az életkortól. Lehet egy szupermodell is állandóan elégedetlen magával és lehet egy telt nő is elégedett és boldog a testével. Szeretni a testünket egy választás mint minden más. Hogy mikor jön el az a fordulópont, hogy ezt választjuk, az már mindenkinél máshogy zajlik. Amikor megelégeljük az ítéleteket akkor az önszeretettel megyünk tovább. Egyszerűen ráülünk egy másik vonatra, ami nem testtel való elkülönülés felé, hanem a testtel való egységközösség felé visz. Lehet, hogy ha felszállunk erre a vonatra, az néha megáll, kicsit akadozik az utazás, de ha kitartóak vagyunk és nem adjuk fel akkor odaérünk a célhoz, bármeddig tartson is.
Szeretni a testünket egy választás mint minden más.
Mi lenne, ha kicsit másképp szólna a dal? Mi lenne, ha azt énekelnénk, hogy szeretem a testem Baby? Mi lenne, ha nem várnánk senkire, hogy szeretgessen, hanem mi kezdenénk el szeretni a testünket?