Blog

22. Ébredés – Reggeli érintések

Két álomittas szempár, egy édes igazi őszinte mosoly. A legigazibb, legőszintébb.
A gyermeké.

Csörög az óra. Csúnyán belerondít az itt maradt éjszaka még utolsó pillanataiba, amit a jó meleg tarakóba bújva próbálunk rabul ejteni.

Nem lehet. Könyörtelen. Követeli az ébredést. Menni kell. Ovi nap van.

Közel két éve teszi szebbé a kis unokahúgom a mindennapjaimat.

Rám néz kis mandula szemeivel. Megfogja fáradt, öregedő arcom és megsimogat.

Számára nem vagyok más abban a végtelen csodás pillanatban csak a nagynéni, aki mellette van, akit szeret.

Nem gondolkozik azon, hogy ez az ember milyen. Szép, csúnya, fiatal, vagy öreg, kicsi vagy nagy. Egyszerűen csak szeretet.

Miért érdemes felébredni, ha nem ezért a csodás reggeli pillanatért?

Azt kívánom, hogy találd meg te is a csodádat, a mindennapok apró dolgaiban.

A nevetésben, egy pillantásban és élj vele!

Berecz Zsu.