kövéhez és forró könnyeimmel áztatom azt.

Halni szeretnék, elhalni mert félek,

hogy egyszer már nem leszel az enyém.

Kellesz nekem, kívánom a tested minden

pórusát. Nélküled olyan vagyok mint

egy hervadó virág., ki szomorúan hajtja

fejét a föld felé.

Úgy érzem elpusztulok, belepusztulok a kínba.

Mily gyötrelem ez amit percről – percre minden

pillanatban át kell élnem.

Nyugodt lelkem felzaklatá, épp elmém

megzavará, minek nevezik ezt?

Ez talán a szerelem? – amit már

ezer költő megírt az nem lehet ilyen

fájdalmas érzés!

Nem lehet, hogy inkább a halált kívánom, csak

 ne érezzem ahogy gyötri a lelkemet.