Egy korai zsenge. Olyan 2000 környékéről.
Szerelem
Őrült lettem, eszelősen csóválom a
fejem mint egy veszett eb.
Majd gyengéden simulok az utca
kövéhez és forró könnyeimmel áztatom azt.
Halni szeretnék, elhalni mert félek,
hogy egyszer már nem leszel az enyém.
Kellesz nekem, kívánom a tested minden
pórusát. Nélküled olyan vagyok mint
egy hervadó virág., ki szomorúan hajtja
fejét a föld felé.
Úgy érzem elpusztulok, belepusztulok a kínba.
Mily gyötrelem ez amit percről – percre minden
pillanatban át kell élnem.
Nyugodt lelkem felzaklatá, épp elmém
megzavará, minek nevezik ezt?
Ez talán a szerelem? – amit már
ezer költő megírt az nem lehet ilyen
fájdalmas érzés!
Nem lehet, hogy inkább a halált kívánom, csak
ne érezzem ahogy gyötri a lelkemet.
