Blog

39. Ébredés – Szerelem?

Egy korai zsenge. Olyan 2000 környékéről. 

Szerelem

Őrült lettem, eszelősen csóválom a

fejem mint egy veszett eb.

Majd gyengéden simulok az utca

kövéhez és forró könnyeimmel áztatom azt.

Halni szeretnék, elhalni mert félek,

hogy egyszer már nem leszel az enyém.

Kellesz nekem, kívánom a tested minden

pórusát. Nélküled olyan vagyok mint

egy hervadó virág., ki szomorúan hajtja

fejét a föld felé.

Úgy érzem elpusztulok, belepusztulok a kínba.

Mily gyötrelem ez amit percről – percre minden

pillanatban át kell élnem.

Nyugodt lelkem felzaklatá, épp elmém

megzavará, minek nevezik ezt?

Ez talán a szerelem? – amit már

ezer költő megírt az nem lehet ilyen

fájdalmas érzés!

Nem lehet, hogy inkább a halált kívánom, csak

 ne érezzem ahogy gyötri a lelkemet.