Blog

Keleten a helyzet változatlan – Chernobyl szubjektív

Sok film hozhat az ember életébe változást. Van amelyik megváltoztatja a gondolkodásmódunkat, felveszünk általa egy új filozófiát, látásmódot. De vannak olyanok, amik csak úgy jönnek és alapjaiban változtatják meg az életünket.

Tegnap egyben megnéztem a Chernobyl HBO minisorozat 5 részét. Az első három részt magyar nyelven, a 4. 5. részt angolul, magyar felirattal.

Eltelt egy nap. Szeretném leírni finoman, amit érzek.

Nem tudom. Nem tudom, mert szívem szerint üvöltenék!

Innentől csak akkor olvass tovább, ha láttad a sorozatot!

Az elmúlt években nem láttam olyan eseményt, rendezvényt és úgy egyáltalán semmit, ami teljesen egységesen össze hozta volna a világot.

Ez a filmsorozat egyértelműen megtette.

A titka ennyi:  egyszerűen annyira szembe állít a valósággal, hogy aki nem magát a tényt – és amit feldolgoz – nézi, az is csak az egyértelmű sokkról tud beszámolni és a ,,jó,, oldalra tud állni a végén.  

10 éves voltam a katasztrófa idején. A kisebbik öcsém, ekkor született. Gyerekek voltunk még. De hosszú évekig nem hallottunk mást, csak azt, hogy vérrák, kopaszodó emberek kihullott haja, keletről jött idegenek veszélyesek, leukémia, halva születés. Csernobil tehet mindenről.

Vidéki buta kislányként a Pesti idegen látogatása nagy szó volt. Egy keltről érkező idegen, pedig maga ez ördög, főleg, ha hosszú évekig azt sulykolták bele az iskolába. Ha hozzá érsz meghalsz, beteg leszel.

Egyszerűen itt a ,,volna” szónak nincs létjogosultsága, de a ,,miért” kérdést feltenni is felesleges, hiszen tudjuk a végkimenetelt.

A film főszereplője az egyik kedvenc angol színészem a Mad Man-ből is ismert Jared Haris, zseniálisan hozza, Valery Legasov professor karakterét. Érdekes párhuzam, hogy ugyan úgy ér mind két karakter véget, mindkét sorozatban. (felakasztja magát)

www.imdb.com

Nem tudom szebben leírni: ahogy néztem a filmet egyszerre volt hányingerem, és rettegtem. A másik pillanatban azt éreztem: igen én már jártam itt és azonnal menekülnék.

…és tényleg jártam.  És elöntöttek az emlékek.

Ott voltam abban a szocreál panelban. Bassza meg az a panel most is ott áll Magyarországon. (Óbuda) De még mennyi ott áll…, csak közben eltelt 30 év... Döbbenet. Sosem lesz vége ugye?

www.imdb.com

Ott voltam abban a kibaszott katonai sátorban. – Úgy érzem mindjárt hányok – Szabadszállás. Olajkályha, térdig sár. Lövészeti kiképzés. Felderítő század….

De újra Csernobilban vagyunk. És a kutyákat lelövik ugye? Le. Ahogy a lovakat is.

www.imdb.com

Gyönyörű képi vágás. Az összes díjat ez a kb 10 képkocka már megnyerte volna a filmnek.

Éjjel a szűrt fényben boldogan szabadon játszó gyermekek. Felhőtlenül fürdőznek a radioaktív szennyezett szélfútta esőben

Békés, tudatlanság.

Mind meghaltak. Ott vagy, nézed ezt a csodás képet, de te tudod. Tudod, hogy mind meghalnak.

Az első gyomros és az érzés, hogy most azonnal elhányom magam itt fogott el először. Annyira borzasztó volt, hogy még sírni sem tudtam. Nem tudom, talán azért, mert én is is felnőttként lettem szembesítve a kegyetlen valósággal. Másrészről ugye ez nem egy fikció. Nem kitalálta egy forgatókönyv író. Ez megtörtént. A film végén megtudhatjuk akik ott álltak a töltésen, mind halottak.

Most jöhetne a miért? Kinek a hibája? Kiderül persze. De sokra nem megyünk vele.

Az igazság ára, és valójában az igazság sem számít már.

Ami számít azok az emberek. Azok az emberek akik feláldozták magukat. Azok akik tudták, hogy a biztos halálba mennek, és mégis meghozták a döntést.

Azok az emberek, akik mindennek a szörnyűségnek az áldozatai. Köszönöm Craig Mazinnek, hogy megcsinálta ezt a filmet és szembesített a sok hazugsággal amit belénk tápláltak.

Ami valójában nem számít, az ember. Ez az igazság ára.

Én csak egy kis pont vagyok a világban. Amióta az eszem tudom lázadó vagyok. Próbálok a körülményekhez képest szabadon élni. Sőt ezt átadni az embereknek is.

Viszont most megértettem valamit. Az én korosztályom, és azok is, akik tőlem 5-10 évvel idősebbek és fiatalabbak is rábasztak. Mert mi ebben nőttünk fel. Sőt nem is az a baj, hogy mi, hanem az hogy szüleink és nagyszüleink nevelkedtek így. Azért szólnak bele mindenbe, próbálnak fenyegetni, és fajulnak el a dolgok sokszor tettlegességig is. Ez nem a mi hibánk. Hanem a kibaszott rendszeré.

De van egy jó hírem: a gyerekeink gyerekeinek van már esélye a szabadságra.

Közhely, hogy legyünk tisztességesek? Az igazságnak ára van.

Belenézel, vagy beleköpsz a tükörbe, nem mindegy.  

Ha nem láttad a sorozatot, nézd meg! Megváltoztatja a világod.